Ez az oldal a mediáció és a közös megegyezés szemszögéből ad tájékoztatást a válással kapcsolatos legfontosabb fogalmakról.
Az információk csoportosítva:
Kiskorú gyermekkel kapcsolatban a szülői felügyelet azt jelenti, hogy a szülők döntenek a gyermeket érintő fontos kérdésekben:
A szülői felügyeletet alaphelyzetben a gyermek szülei közösen gyakorolják abban az esetben is, ha már nem élnek együtt. Kivételt képez ez alól, ha eltérő megállapodás van a szülők között, vagy ettől eltérő rendelkezést hozott a gyámhatóság vagy a bíróság.
A megállapodásukkal a szülők tetszésük szerint megoszthatják a felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, de bármilyen megállapodás is jön létre a szülők között, van néhány olyan, a gyermek sorsát érintő lényeges kérdés, amiben csak együtt dönthetnek:
Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor hiába a közös felügyelet, azonnali döntésre van szükség, nincs idő a másik szülővel egyeztetni. Az ilyen, azonnali intézkedést igénylő helyzetben a szülő a másik szülő késedelem nélkül történő értesítése mellett a gyermek érdekeit figyelembe véve önállóan is dönthet.
Félreérthető a gyermek lakóhelyének meghatározása, mert valójában nem egy címről döntenek, hanem megjelölik azt a szülőt, akinek a mindenkori lakóhelye lesz a gyermek lakóhelye is, tehát a gyermek nem lakcímhez, hanem szülőhöz kötődik. Ha a szülő költözik, akkor a gyermek lakóhelye a szülő lakóhelyével együtt változik.
Amit köznapi nyelven kizárólagos felügyeleti jognak szoktak nevezni, az hivatalos nevén a szülői felügyelet önálló gyakorlása. Ez akkor lehetséges, ha a különélő szülők megállapodnak abban, hogy a szülői felügyeletet melyikük gyakorolja. Fontos, hogy a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a két szülő csak közösen dönthet.
Az önálló szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia.
A szülők a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében kötelesek együttműködni.
A gyermektartás a jogszabály szerint a gyermek nagykorúságáig, vagy ha a gyermek középfokú oktatási intézményben tanul, 20 éves korig jár. Bizonyos körülmények esetén előfordulhat, hogy 25 éves korig, rendkívüli esetben 25 év felett is jogosult lehet a gyermek a tartásdíjra.
A gyermektartásdíj feladata a gyermek indokolt szükségleteinek fedezése:
Az összeg és a fizetés módja tekintetében alapvetően a szülők megállapodása az irányadó, de a bíró vizsgálhatja, hogy a megállapított tartásdíj elégséges-e a kiskorú megélhetéséhez.
A vonatkozó jogszabály szerint a gyerektartás összege gyerekenként az adózott jövedelem 15-25%-a, de a szülők ettől eltérő összegben is megállapodhatnak. Többféle konstrukció lehetséges a gyermek szükségleteinek biztosítására, a megállapodást mindig az adott család lehetőségeihez, elképzeléséhez tudjuk igazítani. A lényeg, hogy fedezze a gyermek szükségleteit, ugyanakkor a teljes fizetési kötelezettség ne haladja meg a teljes adózott jövedelem 50%-át.
A különélő szülő alapvetően pénzben teljesíti a gyerektartást, tehát pénzbeli hozzájárulással biztosítja a tartással kapcsolatban felmerülő kiadások rá eső részét. A kapcsolattartások során felmerült költségek, kiadások nem vonhatók le a tartásdíj összegéből, ahogy semmilyen követelés vagy ajándék értéke sem.
A szülők megállapodhatnak abban, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének meghatározott időre vonatkozóan egy vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget.
A gyermektartást a szülő a saját szükségleteinek rovására is köteles teljesíteni, de ez nem vezethet a szülő megélhetésének teljes ellehetetlenüléséhez.
Ha a gyermek tulajdonában lévő ingatlanból bérleti díj bevétel származik, akkor a befolyt nettó összeget a gyermekre kell fordítani, és a különélő szülő gyermektartási kötelezettségét ezzel az összeggel csökkenteni kell.
A gyermeket gondozó szülő a természetbeni tartás keretein belül köteles gondoskodni sok egyéb mellett a gyermek élelmezéséről, lakhatásáról, ruházatáról, a különélő szülő pedig a gyermektartás formájában köteles biztosítani a felmerülő kiadások rá eső részét.
Váltott elhelyezés esetén hiába tölt a gyermek azonos időt mindkét szülőnél, a költségek, a szülők anyagi lehetőségei lehetnek nagyon különbözőek. Ha ez így van, célszerű kiegészítő tartásdíj, különbözeti tartásdíj fizetésében megállapodni, hogy a gyermek minél inkább azonos életszínvonalon nevelkedjenek mindkét szülőnél.
Nincs helye a gyermektartásnak, ha a gyermek megélhetése saját jövedelméből vagy vagyonának jövedelméből biztosított.
A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek legfeljebb 25 éves koráig jogosult a tartásra, ha tanulmányai folytatása érdekében rászorul. Itt olyan tanulmányokról lehet szó, melyek a gyermek életpályájára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükségesek, beleértve a felsőfokú oktatási intézményekben nappali tagozaton folytatott tanulmányokat.
Hasonlóan, 25 éves koráig jogosult tartásra a gyermek, ha munkaképtelen vagy súlyosan beteg és rendkívüli esetben 25 éves kor után is fennállhat a jogosultság.
A tartási kötelezettséget kizárja, ha a gyermek a tartásra érdemtelen, tanulmányi kötelezettségének nem tesz eleget, vagy ha ezáltal a szülő saját vagy másik, kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné, vagy ha a jogosult saját elhatározásából nem tart kapcsolatot a kötelezett szülővel.
A jogszabály szerint a házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.
Tehát alapvető feltétel, hogy a tartást kérő volt házastárs önhibáján kívül nem tudja magát eltartani, nincs olyan jövedelme, keresete, egyéb vagyona, amiből megélhetését biztosíthatná. Természetesen számít a tartást kérő egészségi állapota, munkaképessége. Röviden megfogalmazva: nem rajta múlik a kialakult helyzete.
Ebbe a kategóriába tartozhat, ha az egyik fél a gyermekek gondozására fizetés nélküli szabadságon van, GYES, GYED vagy GYET ellátásban részesül.
Az egy évnél rövidebb, gyermektelen házassági életközösség után a volt házastársnak rászorultsága esetén is csak az életközösség időtartamával megegyező időtartamra járhat a tartás.
Nem köteles házastársát eltartani az, aki ezáltal a saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné, vagyis elsődleges, hogy a személy saját magát és gyermekét megfelelően el tudja tartani, a volt házastárs csak ezt követően válhat jogosulttá a támogatására.
A tartás akkor sem jár, ha a volt házastárs magatartása miatt érdemtelen arra, életvitele kifogásolható, házastársa érdekeit sértő magatartást tanúsított.
Ha a tartásra jogosult újabb házasságot köt, bejegyzett élettársi kapcsolatot hoz létre vagy élettársi kapcsolatot létesít, akkor megszűnik a korábbi házassága alapján fennálló házastársi tartásra való jogosultsága.
Meg kell különböztetni a folyamatos és az időszakos kapcsolattartást.
A folyamatos kapcsolattartás magában foglalja a gyermek hét közbeni és hétvégi meghatározott időtartamra való elvitelét, meglátogatását, telefonos és informatikai eszközön történő kapcsolattartást, és ajándékozást.
Az időszakos kapcsolattartás magában foglalja a gyermekkel a tanítási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet.
A gyermek joga, hogy a különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, és ezt a lehetőséget a gyermeket nevelő szülő köteles biztosítani annak érdekében, hogy a különélő szülő a gyermek életének része maradjon, figyelemmel kísérhesse a gyermeke fejlődését, nevelését.
A kapcsolattartás joga a szülőt, a nagyszülőt és a testvért illeti, de indokolt esetben más rokon is jogosult lehet erre.
A kapcsolattartás során felmerülő költségek a különélő szülőt terhelik.
A kapcsolattartás szabályozásában dönteni kell a folyamatos és időszakos kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, az át-, és visszaadás rendjéről. Szabályozni lehet továbbá a személyes találkozás nélküli, telefonon vagy informatikai eszközön történő kapcsolattartást.
Ha a kapcsolattartást valamilyen körülmény akadályozza, késedelem nélkül értesíteni kell a másik szülőt. Ha egy kapcsolattartás nem a különélő hibájából marad el, a kapcsolattartást a lehető leghamarabb, legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.
A kapcsolattartás szabályait a gyermek életkorának és fejlettségének figyelembevételével határozzuk meg.
Közös szülői felügyelet esetén a felek dönthetnek úgy, hogy a kapcsolattartást nem szabályozzák.
A kapcsolattartás szabályozásával együtt megállapodhatunk minden olyan kérdésről, amit a család fontosnak tart.
A váltott gondoskodás a közös szülői felügyelet olyan változata amikor a gyermek felváltva tartózkodik/lakik különélő szüleinél. Ez a tartózkodás kifejezetten azonos időtartamú.
Annak ellenére, hogy a váltott gondoskodás során a gyermek két helyen lakik, ilyen esetben is csak egy nyilvántartott lakóhelye lehet, a szülőknek tehát ilyenkor is rögzíteniük kell, hogy melyikük lakóhelye szolgál a gyermek lakóhelyéül.
A váltott gondoskodás feltétele, hogy mindkét szülő otthonában legyen olyan helyiség, amely alkalmas a gyermek lakóhelyéül és a két szülő otthona közötti távolság sem lehet akkora, hogy az megnehezítse az óvodába, iskolába, különórákra stb. járó gyermek életét.
Ha a két szülő anyagi helyzete nagyon különböző, szükség lehet kiegészítő tartásdíj meghatározására, hogy a gyermek mindkét szülőnél hasonló körülmények között nevelkedhessen.
A fészek modell lényege, hogy nem a gyermek váltja a lakóhelyét, hanem a szülők váltják egymást a korábbi közös családi otthonban.
A fészek modell esetén a váltott gondoskodás szabályait kell alkalmazni.
A lakáshasználati jog rendezése leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a felek megegyeznek abban, hogy ki maradhat az általuk utoljára közösen használt lakásban. A lakáshasználati jognak értéke van, ezért a lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére jogosult, ha arról nem mondott le.
Ez a legegyszerűbb eset: a felek megállapodása alapján az egyik házastárs a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja.
Ha a megállapodás nem ilyen jellegű, a távozó házastárs a használati jog ellenértékére tarthat igényt. Ennek nagysága függ a lakásban maradt, lakáshasználatra jogosult gyermekek számától.
Közös tulajdonú és közös tulajdonban maradó lakás esetén a lakást elhagyó házastárs többlethasználati díjra is igényt tarthat.
Ha egy fedél alatt marad a család, lehetőség szerint használati megosztást kell készíteni.
A lakáshasználati jog ellenértéke aránylag könnyen számítható: a közös vagy külön tulajdonban álló lakás esetében a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének különbözete.
Ha bérlakás volt az utolsó közös lakhely, a lakáshasználati jog ellenértéke a hasonló önkormányzati bérlakásra az önkormányzat rendeletében meghatározott pénzbeli térítés mértéke, amit az Önkormányzat a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése esetére fizetne.
A jogosultnak járó összeg a használati jog ellenértékének egyharmadánál kevesebb nem lehet. A használati jog ellenértéke a lakás elhagyásával egyidejűleg esedékes.
Ha a birtoklás és használat mértéke eltér, például az ingatlan a házastársak ½ – ½ arányú tulajdona, de az egészet az egyik fél használja, akkor amíg ez a helyzet fennáll, az ingatlant nem használó fél számára többlethasználati díj, egyfajta bérleti díj jár.
A többlethasználati díj összegének meghatározásánál a legegyszerűbb úgy számolni, hogy a területen szokásos, hasonló adottságú ingatlanok bérleti díjából indulunk ki. A példánál maradva, ha a szokásos bérleti díj 200.000 Ft, annak az ½ része, 100.000 Ft illeti meg a jogosultat, de ha a lakásban maradó házastárs mellett közös kiskorú gyermek is a lakásban marad, mivel tőle többlethasználati díj nem kérhető, a példánkban a többlethasználati díj csak 50.000 Ft. Ha három gyermek marad az ingatlanban, a többlethasználati díj 25.000 Ft.
Nagyon fontos körülmény, hogy nem jár többlethasználati díj annak a házastársnak, aki a közös ingatlant önként, saját elhatározásából, a visszatérés szándéka nélkül hagyta el és az ingatlan terheit sem viseli.
Az életközösség azt jelenti, hogy a pár között az érzelmi, a szexuális kapcsolat és a gazdasági együttműködés megvalósul, tehát életközösséget jelent az élettársi kapcsolat is.
A házassági életközösség a házasság megkötésével jön létre.
Az életközösség megszűnik, ha a házastársak külön élnek, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy külön költöztek, de az érzelmi, szexuális kapcsolat és gazdasági együttműködés megszűnt közöttük.
A házassági életközösség tartama alatt házastársi vagyonközösség áll fenn, de vagyonközösség vonatkozásban a házasságot megelőző életközösség egybeolvad a házassági életközösséggel, tehát erre az időszakra is a házassági vagyonközösség szabályai vonatkoznak.
A házastársi vagyonközösség szabályai szerint a házastársak közös vagyonába tartoznak és a házastársakat egyenlő arányban és osztatlanul illeti meg azok a vagyontárgyak, kötelezettségek és tartozások, melyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek.
A házastársi vagyonközösség megszűnik az életközösség megszűnésével, vagy akkor, ha a bíróság valamelyik fél kérésére azt megszünteti.
A házastársak közös vagyonának elemei azok a vagyonelemek, kötelezettségek és tartozások, melyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek. A közös vagyon elemei a házastársakat egyenlő arányban és osztatlanul illeti meg. Tehát közös vagyonként kell kezelni akár a felek fizetését is, mert minden az életközösség alatt keresett, megszerzett pénz közös.
A link a Nagykorú gyermek tartása bekezdésre mutatna
Kivételt csak a külön vagyon elemei jelentenek, de ha például egy külön vagyonba tartozó ingatlan hitelének részleteinek törlesztése a vagyonközösség ideje alatt történik, a törlesztett összeg közös vagyonként kezelendő.
A házastársi különvagyon fogalmát a törvény egy felsorolással határozza meg. A felsorolt vagyonelemek közérthetően átfogalmazva:
Van néhány dolog, ami a különvagyonnal kapcsolatos, de a közös vagyonba kerül:
Az ingóság legegyszerűbb definíciója, hogy ingóság minden, ami nem ingatlan. Tehát ingóság a mosógéptől a szőnyegen át a személyautóig és vázáig minden.
Vagyonmegosztás során a feleket a közös vagyonba tartozó vagy oda átkerült ingóságok fele-fele arányban illetik meg, értéküket pedig az életközösség megszűnéskori értéken szokás számolni. Természetesen a megállapodásukban a felek ettől szabadon eltérhetnek.
Rendelkezhetünk úgy, hogy csak a nagyobb értékű ingóságokra, pénzeszközökre térünk ki, vagy tételes listát készítünk a vagyontárgyak megosztásáról. Lehetőség van arra is, hogy egyetlen mondattal lezárjuk az ingó vagyon megosztását: „Felek megosztották és birtokba vették az ingó vagyon rájuk eső részét”.
A házassági életközösség véget ér amikor a felek között megszakad az érzelmi, szexuális és gazdasági kapcsolat. Tehát nem szűnik meg az életközösség, ha a házastársak elhidegültek egymástól, de valamilyen okból közös akarattal a közös háztartás, gazdasági kapcsolat közöttük fennmarad.
Ha a házassági életközösség megszűnik, a házastársi vagyonközösség is megszűnik. Innentől kezdve a házastársak igényelhetik a közös vagyon megosztását.
A vagyonmegosztás legegyszerűbb módja a vagyoni mediáció. Ilyenkor ügyvédi közreműködésre csak abban az esetben van szükség, ha a vagyonelemek között olyan ingatlan van, aminek tulajdoni helyzete változik a válás során.
Fontos, hogy nem szükséges a vagyont egyenlő arányban megosztani, a felek szabadon dönthetnek ebben a kérdésben.
A felek megállapodásának hiányában vagyoni perben a bíróságtól lehet kérni a házastársi közös vagyon megosztását, ez a vagyoni per, aminek komoly anyagi vonzata lehet. Két tétellel kell számolni: ügyvédi munkadíj és perilleték. Mindkettőt törvény rögzíti:
Az elsőfokú bírósági eljárások illetéke a pertárgyérték 6%-a, de legfeljebb 1.500.000 Ft.
A polgári eljárás ügyvédi munkadíja pedig:
Ez 40 milliós pertárgyérték esetében 1.400.000 Ft. A két tétel összesen 2.900.000 Ft, ami ijesztően nagy összeg.
Természetesen az ügyvéd az eset bonyolultságától függően akár alacsonyabb, akár magasabb ügyvédi munkadíjat is kérhet.
Ha a vagyonmegosztás során a felek közös vagy különvagyonába tartozó ingatlan esetében tulajdonviszonyokban változás történik, a megváltozott tulajdonjog bejegyzéséhez földhivatali eljárás szükséges.
A tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet ügyvéd által, az arra rendszeresített formanyomtatványon, az ingatlan fekvése szerint illetékes körzeti földhivatalhoz kell benyújtani.
Az eljárás illetéke jelen pillanatban 10.600 Ft, és ehhez még hozzá kell számítani az ügyvédi munkadíjat, ami nagyon tág határok között változhat.