Egy párkapcsolatban gyakori konfliktusforrás a párunk édesanyja. Legnagyobb gondja, hogy valaki elveszi tőle a hozzá legközelebb álló embert, a gyerekét, aki eddig csak az övé volt, most meg hirtelen önálló életet élő felnőtt lett.
Sok anyós-após gondolja, hogy teljesjogú tagja gyereke új családjának, hiszen besegít ebbe-abba, megy az unokákért oviba, anyagi támogatást nyújt, teljes jószándékkal. Ennek kapcsán kialakul egy láthatatlan szerződés a családban, a szülők úgy gondolják, gyermekeik nem elég felnőttek még, szükség van a tanácsaikra, beleszólhatnak a fiatalok életébe és ezt a támogatásért cserébe meg is tehetik.
Ez megterheli a családi összejöveteleket, vagy akár a mindennapokat is. Az érzelmek széles skálája felvonultatható, a sértődés, kritizálás, érzelmi zsarolás, vagy önkéntes száműzetés felvállalása.
Ha elindul a pár közös élete, fontos lépés a családi keretek, határok kijelölése. Jó, ha megbántás nélkül mindkét fél tudatosítja hozzátartozóival, hogy új család jött létre, annak határaival, új szokásaival, rituáléival, a szülők pedig sértődés nélkül tudják elfogadni az új helyzetet.
