Köztünk a gyerek

Minden kultúrának megvan a maga szokásrendszere, amely szerint a gyerekeket nevelik: Japánban például akár kiskamaszkorig is együtt alszanak a szülők a gyerekekkel, és a természeti népeknél sem csinálnak ebből különösebb problémát. Nincs általános recept, de ha a gyermekeinket egészséges felnőtt életre és párkapcsolatra akarjuk nevelni, akkor a mi felelős szülői döntésünkön múlik, hol húzzuk meg a határokat.

Az európai kultúránkban, így nálunk sincs elfogadott szabály az együtt alvásra, minden szülő mással magyarázza, hogy ő miért, vagy miért nem alszik együtt a gyermekével. Egyes házaspárok már a baba születése előtt elhatározzák, hogy a kicsinek külön ágya és szobája lesz, míg mások úgy vélik, a kisgyerekben jelentkező félelmekre a legjobb orvosság az együtt alvás, sokszor akár kamaszkorig.

Kutatások szerint fontos, hogy a kezdetektől kialakuljon egyfajta testi-lelki kötődés gyermek és szülő között, ahogy azonban cseperedik a gyerek, nem árt a testi kötődésen lazítani annak érdekében, hogy a gyermekünk képes legyen tőlünk függetlenül is létezni, önállósodni.

Bármilyen mintát is követ egy család, ha az együtt alvás az intimitás, a házasélet rovására megy, érdemes elgondolkodni azon, hogy mit miért áldozunk fel.

Furcsa, de ez a probléma is a párterápia, párkapcsolati mediáció területe.