NÉHÁNY
ÉRDEKES
ÉS
TANULSÁGOS
ESETEM


Éva és Robi vidáman keresett föl. Nem volt kétséges, hogy együtt szeretnének maradni, de az utóbbi időben egyre több a nézeteltérés, elbeszélnek egymás mellett. Nem értik mi történt velük.

15 évvel ezelőtt friss diplomásként mindketten lelkesen vetették magukat a munkába. Rövid ismeretség után összeházasodtak, hamar megszületett mindkét fiuk. Éva 3 évig maradt otthon a gyerekekkel, utána folytatta munkát. Robi már sikeres volt, sokszor estig dolgozott, nem tudta kivenni a részét a gyerekek körüli teendőkből, de az anyagi bázist ő biztosította. Éva folyamatos mókuskerékben érezte magát, a munkahelyén többet szeretett volna dolgozni, de a gyerekeket sem akarta elhanyagolni. Rövid idő után úgy eldöntötték, jobb, ha Éva otthon marad, biztosítja a nyugodt hátteret a családnak. Éveken át olajozottan működött minden, de néha azért fölmerült, mikor menjen vissza Éva dolgozni. Ahogy teltek az évek, Éva elvesztette önbizalmát, tudása megkopott. Nagyon rosszul érezte magát, ha megkérdezték tőle, te mit dolgozol? Ahogy a fiúk nőttek, egyre kevésbé érezte, hogy szükség van rá, hogy értékes az, amit csinál.

A mediáció során Éva el tudta mondani, hogy jó körülményeik ellenére nem boldog. Úgy érzi, csak kiszolgálja a családot, akik már el is felejtették, hogy ő is vágyna sikerekre, megmérettetésre.

Robit megdöbbentette, hogy Éva milyen mély sérelmeket hordoz. Sosem tudtak róla beszélgetni, ő pedig azt hitte, minden rendben van. El tudta fogadni, hogy most Éva szorul támogatásra, így felosztották a feladatokat a fiúk között, Éva egy új vállalkozás beindítására koncentrálhatott.

Kapcsolatukat megmentette, hogy képesek voltak őszintén beszélgetni, szembenézni a problémáikkal, változtatni, és nem utolsó sorban humorral felülemelkedni a gondokon.



Kétségbeesett, segítségkérő levelet kaptam Ritától. Azt írta, hogy 20 éve házasok, 3 gyerekük van, de az utóbbi években hiába próbálja fölhívni a férje figyelmét magára, nem sikerült. Házaséletet rég óta nem élnek, lakótársakká váltak. Ahogy ő fogalmazott, gyereknevelő kft lettünk.

Elkeseredettségében megcsalta a férjét, amit nagyon meg is bánt. A férj ahogy megtudta mi történt, ajtót mutatott Ritának, azt követelte hogy csak a személyes dolgait vigye magával, és mondjon le a gyerekekről.

Innen indult a történetünk. Tibor sértettségében válni akart, Rita viszont szerette volna visszakapni párját. 14 hónapig mediáltunk, ezalatt beszélhettünk a kettejük között elvékonyodott kapcsolat történetéről, a szülők erős befolyásáról, Rita kiszolgáltatottságáról, Tibor anyagias, tapintatlan viselkedéséről, házaséletük hiányáról. Sok-sok tabutéma, amiről sem beszélgetni nem tudtak, sem elengedni saját meggyőződésüket. Közös élményük alig volt, szabadidejüket a szülők kötelező látogatása töltötte ki. Lassan mindketten ráláttak saját felelősségükre, miben hibáztak. Megpróbáltak változtatni, és pozitív visszajelzést adni minden apró vagy nem apró változásért. Újragomboltuk a család életét, szokásait, egyre több lett a szűk családi program, Rita és Tibor nyitottak a barátok felé, és megszervezték, hogy néha kettesben eljárnak kikapcsolódni. Nagyon tiszteltem azt az alázatot, ahogy képesek voltak magukba nézni, megtanultak megbocsájtani, és bocsánatot kérni, bízni egymásban, és figyelni a másikra. Kapcsolatuk sokkal jobb lett, mint volt, így nyugodt szívvel engedtem el a kezüket, amikor Tibor bejelentette, érkezik a negyedik gyermekük.  Rita szerint a mediáció volt az utóbbi idő legjobb befektetése.



Nem minden történet végződik happy end-del, a sikert nem lehet garantálni. Egy dolgot viszont igen, tisztába jövünk a problémával, és megpróbáljuk orvosolni, ha még lehet. Előfordul, hogy a párok már az utolsó utáni pillanatban jelentkeznek, olyan sok sebet ejtettek egymáson, hogy eltávolodásuk visszafordíthatatlan. Ez esetben is nyerhetünk önismeretet, tanulhatunk hibáinkból, hogy a következő kapcsolatot ne rontsuk el, és nem utolsó sorban, ahogy egyik ügyfelem fogalmazott „lejátszottuk 3 hónap alatt, amit magunk 3 évig elhúztunk volna”.



Sokszor jönnek hozzám olyan, kifejezetten jó anyagi körülmények között élő családok, ahol mindenből bőség van, csak a béke hiányzik, pedig férj és feleség szeretik egymást, sok mindent megtettek egymásért.

István keresett meg azzal, hogy "már nem tudja, mit tegyen, feleségének semmi sem jó, semmi sem elég".
Ő apja mintáját követte: nagyon sokat dolgozott, sok pénzt hozott haza, stabil anyagi hátteret biztosított a családnak. Erős egyéniség, nagy önbizalommal, azt gondolta, ő sosem hibázik. Mivel szinte egyáltalán nem beszélgettek, nem ismerte Ildikó valódi vágyait, de azt gondolta, hogy tudja, mi kell neki. Ilyen mondatok hangzottak el: "megcsináltam neki a vállalkozását", "csak rá kell néznie egy ruhára, megveszem", "kapott ékszereket". Kérdeztem, miért pont ezt vette neki. Azt válaszolta, hogy "azt gondoltam, hogy erre vágyik". István fejében meg sem fordult a gondolat, hogy Ildikó nem boldog mellette, hiszen mindent megadott neki. Az ő édesapja is hasonló életet élt, anyjáról pedig azt gondolta, hogy így boldog.

Ildikóval beszélgetve kiderült, hogy ő inkább egy együtt töltött hétvégére, egy romantikus vacsorára vágyott, az ékszerek nagy részét még fel sem vette, a báli ruhában feszengett. Azt szerette volna, ha István nem szórakozásnak tekinti a vállalkozását, nem zsebpénznek a keresetét.

A mediáció során többek között kialakítottuk a mindkettejük számára kellemes családi rituálék rendszerét: együtt reggelizés, hétvégén a délelőtti lazsálás, szombati éttermi ebéd. István elfogadta, hogy a jövőben komolyan veszi Ildikó munkáját, teremt időt és lehetőséget a beszélgetésekre, meghallgatja Ildikót.



A jól induló házasságból három remek gyerek született, de az idő múlásával apránként jelentkező gondokat a házaspár szőnyeg alá söpörte, és eljutottak oda, hogy már semmi sem működött jól a kapcsolatukban.

Gyomorfekély, magas vérnyomás, veszekedések jelezték, hogy baj van, aztán a Gabi egy rosszul viharosra sikerült vita után válaszút elé állította párját: keres egy mediátort, vagy elválnak és elviszi a három gyereket.

Tamás elmondta, nem hisz az „ilyesmikben”, de nem volt más lehetősége, eljött. Hamar kiderült, hogy Gabi elégedetlen férjével, az első beszélgetésben olyannyira domináns volt, hogy Tamás meg sem szólalt. Ezért külön-külön beszélgetéssel kezdtük a mediációt. Tamás elmondta, nem tud mit kezdeni felesége lehengerlő természetével, lassan oda jutottak, hogy ő már mindent rosszul csinál, a közöttük kialakult vitákban Gabi rendszeresen megsemmisítette őt. Úgy érezte, a gyerekek előtt sincs már respektje, Gabi sokszor úgy beszél vele, mintha a gyereke, nem a partnere lenne. Tehetetlennek érezte magát, helyzetüket pedig kilátástalannak ítélte. 

Már az első beszélgetés meghatározó volt a gondok felderítésében. Lassan kezdtük kiépíteni a beszélgetések fonalát. Először úgy érezték, csak a mediációban tudnak beszélgetni egymással, ez otthon nem megy. Pedig csak meg kellett hallgatniuk egymást, nem lehetett a másik szavába vágni. A mediációban kialakított vitastílust lassan magukévá tették, megtanulták az ítélkezés és minősítés helyett, hogy partnerként beszéljenek egymással. Tamás kezdett magára találni, Gabinak már fel is tűnt, hogy férjének akarata, és saját elképzelése van. Sok témát érintett a mediáció, melybe anyóst és apóst is bevontunk, akik bár segítő szándékkal, de sokat tettek azért, hogy a házasság majdnem zátonyra futott.

Gabi és Tamás azóta is együtt vannak. Nem volt meglepő, hogy az egészségügyi problémák jó része is rendeződött.
Legnagyobb elismerés számomra, hogy amikor 9 éves kisfiúk az iskolában nehéz helyzetbe került, és a nevelési tanácsadóba küldték a családot, ő azt kérte, inkább a mediátorhoz mehessen.



Mostanában egyáltalán nem ritka, hogy egy férj elveszti munkáját, és a feleség válik családfenntartóvá. Az ilyen helyzetek komolyan próbára teszik a kapcsolatot.

Márta és László azért jöttek el hozzám, mert a házasságukat pokollá tették a folyamatos, ordibálásba torkolló veszekedések, és képtelenekké váltak a legapróbb dolgok megbeszélésére, úgy gondolták, nincs más megoldás, mint a válás.

Az előkészítő beszélgetések során kiderült, hogy ez a fordított családmodell vezetett a házasság megromlásához. Lászlót lelkileg megviselte, hogy elveszítette munkáját, szégyellte a helyzetét, bujkált a barátok elől, nem tudta, hogyan mondja el, mi történt vele. A háztartásban próbálta hasznossá tenni magát, ugyanakkor méltóságon alulinak érezte a házimunkát. Kikészítette az otthoni munkák végeláthatatlansága, és az, hogy felesége a munkából hazatérve sorra találta a hibákat a házimunkában annak ellenére, hogy László igyekezett jó munkát végezni.

Márta a helyzetből adódóan otthon is kezdett főnökként viselkedni, családfő vált belőle, megmondó-ember, parancsnok lett. A mediáció során maga is meglepődött, milyen férfias tulajdonságokat hozott elő belőle a helyzet, meggyengítve ezzel Lászlónak a családban birtokolt státuszát, aláásva önbecsülését, szinte kasztrálva őt.

A mediáció során Márta megértette, hogy Lászlónak szüksége van arra, hogy értékeljék otthoni erőfeszítéseit, egyenrangú társnak tekintsék, hogy így képes férjként viselkedni. Márta vállalta, hogy határozottabban támogatja Lászlót az álláskeresésben, és kidolgoztunk egy László számára is elfogadható technikát a jelenlegi helyzet kommunikációjára környezet és a barátok felé.



Első mediációim egyikében egy nagymama kapcsolattartását kellett lehetővé tennem unokájával.

Kemény küzdelem volt, mert az unokát a bíróság az anyának, menynek ítélte, aki új házasságban élt, és mindent elkövetett, hogy a nagymamát akadályozza a kapcsolattartásban.

A nagymama már fél éve egyáltalán nem találkozhatott unokájával, és a megelőző három évben is alig volt kapcsolata a gyerekkel annak ellenére, hogy állandó vendég volt a Családsegítő Szolgálatnál. Itt javasolták, hogy forduljon mediátorhoz.

Szerencsére a konfliktus minden résztvevője elfogadott. Megkerestük az ellenségeskedést kiváltó okokat, majd három hét alatt született meg a megállapodás, amiben minden lényeges szempontot érintettünk, létrehoztuk a kapcsolattartás mindenki részére elfogadható, betartható szabályait.

Nagy öröm volt látni, hogy a nagymama újra láthatja egyetlen unokáját, újra beszélő viszonyban vannak menyével.