12 év házasság és két gyermek után a házaspár elhidegült egymástól, házaséletet nem éltek, mindkettőjüknek volt már külső kapcsolata. Bár külön költözésüket meg tudták volna oldani, mégis együtt maradtak, a gyerekek miatt. Mindketten féltek, hogy a gyerekek sérülnek, a férj nem szeretett volna vasárnapi apuka lenni.
Ők már túl voltak az érzelmi viharokon, jó szülőként együttműködtek, de az örömeiket, és bánatukat már nem egymással osztották meg. Felvetődött a váltott elhelyezés gondolata, amit először idegenkedve fogadtak, később viszont rájöttek, hogy számukra ez valóban testhezálló megoldás. Közel költöztek egymáshoz, a gyerekeknek mindkettőjük otthonában volt megfelelő helye. Így a válás után egyiküknek sem kellett lemondani a gyerekekről, részesei maradhattak a gyerekek életének, a velük töltött héten minden időt rájuk fordíthattak, míg a másik héten többet tudtak teljesíteni a munkahelyükön, el tudták intézni, amit kellett, maradt idő a barátokra, magánéletre is.
Nem minden család alkalmas a váltott elhelyezésre, de ebben az esetben csak nyertek a gyerekek.