Válás

Szülői felügyelet

Kiskorú gyermekkel kapcsolatban a szülői felügyelet azt jelenti, hogy a szülők döntenek a gyermeket érintő fontos kérdésekben:

A gyermek nevének meghatározása
A gyermek gondozása, nevelése, lakó-, és tartózkodási helyének meghatározása
A gyermek nevelésének és életpályájának megválasztása
A gyermek vagyonának kezelése
A gyermek törvényes képviselete

A szülői felügyeletet alaphelyzetben a gyermek szülei közösen gyakorolják abban az esetben is, ha már nem élnek együtt. Kivételt képez ez alól, ha eltérő megállapodás van a szülők között, vagy ettől eltérő rendelkezést hozott a gyámhatóság vagy a bíróság.

A megállapodásukkal a szülők tetszésük szerint megoszthatják a felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, de bármilyen megállapodás is jön létre a szülők között, van néhány olyan, a gyermek sorsát érintő lényeges kérdés, amiben csak együtt dönthetnek:

iskolájának, életpályájának megválasztása
a kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása
állampolgárságának megváltoztatása
a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése

Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor hiába a közös felügyelet, azonnali döntésre van szükség, nincs idő a másik szülővel egyeztetni. Az ilyen, azonnali intézkedést igénylő helyzetben a szülő a másik szülő késedelem nélkül történő értesítése mellett a gyermek érdekeit figyelembe véve önállóan is dönthet.

Félreérthető a gyermek lakóhelyének meghatározása, mert valójában nem egy címről döntenek, hanem megjelölik azt a szülőt, akinek a mindenkori lakóhelye lesz a gyermek lakóhelye is, tehát a gyermek nem lakcímhez, hanem szülőhöz kötődik. Ha a szülő költözik, akkor a gyermek lakóhelye a szülő lakóhelyével együtt változik.

Amit köznapi nyelven kizárólagos felügyeleti jognak szoktak nevezni, az hivatalos nevén a szülői felügyelet önálló gyakorlása. Ez akkor lehetséges, ha a különélő szülők megállapodnak abban, hogy a szülői felügyeletet melyikük gyakorolja. Fontos, hogy a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a két szülő csak közösen dönthet.

Az önálló szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia.

A szülők a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében kötelesek együttműködni.

Gyermektartásdíj

A gyermektartás a jogszabály szerint a gyermek nagykorúságáig, vagy ha a gyermek középfokú oktatási intézményben tanul, 20 éves korig jár. Bizonyos körülmények esetén előfordulhat, hogy 25 éves korig, rendkívüli esetben 25 év felett is jogosult lehet a gyermek a tartásdíjra.

A gyermektartásdíj feladata a gyermek indokolt szükségleteinek fedezése:

a lakhatás
az élelmezés
ruházkodás
tisztálkodás
óvodai és iskolai költségek, különórák
sportolás
kulturális programok
gyógykezelés
zsebpénz
telefonköltség (feltételesen)

Az összeg és a fizetés módja tekintetében alapvetően a szülők megállapodása az irányadó, de a bíró vizsgálhatja, hogy a megállapított tartásdíj elégséges-e a kiskorú megélhetéséhez.

A vonatkozó jogszabály szerint a gyerektartás összege gyerekenként az adózott jövedelem 15-25%-a, de a szülők ettől eltérő összegben is megállapodhatnak. Többféle konstrukció lehetséges a gyermek szükségleteinek biztosítására, a megállapodást mindig az adott család lehetőségeihez, elképzeléséhez tudjuk igazítani. A lényeg, hogy fedezze a gyermek szükségleteit, ugyanakkor a teljes fizetési kötelezettség ne haladja meg a teljes adózott jövedelem 50%-át.

A különélő szülő alapvetően pénzben teljesíti a gyerektartást, tehát pénzbeli hozzájárulással biztosítja a tartással kapcsolatban felmerülő kiadások rá eső részét. A kapcsolattartások során felmerült költségek, kiadások nem vonhatók le a tartásdíj összegéből, ahogy semmilyen követelés vagy ajándék értéke sem.

A szülők megállapodhatnak abban, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének meghatározott időre vonatkozóan egy vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget.

A gyermektartást a szülő a saját szükségleteinek rovására is köteles teljesíteni, de ez nem vezethet a szülő megélhetésének teljes ellehetetlenüléséhez.

Ha a gyermek tulajdonában lévő ingatlanból bérleti díj bevétel származik, akkor a befolyt nettó összeget a gyermekre kell fordítani, és a különélő szülő gyermektartási kötelezettségét ezzel az összeggel csökkenteni kell.

A gyermeket gondozó szülő a természetbeni tartás keretein belül köteles gondoskodni sok egyéb mellett a gyermek élelmezéséről, lakhatásáról, ruházatáról, a különélő szülő pedig a gyermektartás formájában köteles biztosítani a felmerülő kiadások rá eső részét.

Váltott elhelyezés esetén hiába tölt a gyermek azonos időt mindkét szülőnél, a költségek, a szülők anyagi lehetőségei lehetnek nagyon különbözőek. Ha ez így van, célszerű kiegészítő tartásdíj, különbözeti tartásdíj fizetésében megállapodni, hogy a gyermek minél inkább azonos életszínvonalon nevelkedjenek mindkét szülőnél.

Nincs helye a gyermektartásnak, ha a gyermek megélhetése saját jövedelméből vagy vagyonának jövedelméből biztosított.

Nagykorú gyermek tartása
A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek legfeljebb 25 éves koráig jogosult a tartásra, ha tanulmányai folytatása érdekében rászorul. Itt olyan tanulmányokról lehet szó, melyek a gyermek életpályájára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükségesek, beleértve a felsőfokú oktatási intézményekben nappali tagozaton folytatott tanulmányokat.
Hasonlóan, 25 éves koráig jogosult tartásra a gyermek, ha munkaképtelen vagy súlyosan beteg és rendkívüli esetben 25 éves kor után is fennállhat a jogosultság.
A tartási kötelezettséget kizárja, ha a gyermek a tartásra érdemtelen, tanulmányi kötelezettségének nem tesz eleget, vagy ha ezáltal a szülő saját vagy másik, kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné, vagy ha a jogosult saját elhatározásából nem tart kapcsolatot a kötelezett szülővel.

Házastársi tartás
A jogszabály szerint a házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.
Tehát alapvető feltétel, hogy a tartást kérő volt házastárs önhibáján kívül nem tudja magát eltartani, nincs olyan jövedelme, keresete, egyéb vagyona, amiből megélhetését biztosíthatná. Természetesen számít a tartást kérő egészségi állapota, munkaképessége. Röviden megfogalmazva: nem rajta múlik a kialakult helyzete.
Ebbe a kategóriába tartozhat, ha az egyik fél a gyermekek gondozására fizetés nélküli szabadságon van, GYES, GYED vagy GYET ellátásban részesül.
Az egy évnél rövidebb, gyermektelen házassági életközösség után a volt házastársnak rászorultsága esetén is csak az életközösség időtartamával megegyező időtartamra járhat a tartás.
Nem köteles házastársát eltartani az, aki ezáltal a saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné, vagyis elsődleges, hogy a személy saját magát és gyermekét megfelelően el tudja tartani, a volt házastárs csak ezt követően válhat jogosulttá a támogatására.
A tartás akkor sem jár, ha a volt házastárs magatartása miatt érdemtelen arra, életvitele kifogásolható, házastársa érdekeit sértő magatartást tanúsított.
Ha a tartásra jogosult újabb házasságot köt, bejegyzett élettársi kapcsolatot hoz létre vagy élettársi kapcsolatot létesít, akkor megszűnik a korábbi házassága alapján fennálló házastársi tartásra való jogosultsága.

Kapcsolattartás, láthatás joga

Meg kell különböztetni a folyamatos és az időszakos kapcsolattartást.

A folyamatos kapcsolattartás magában foglalja a gyermek hét közbeni és hétvégi meghatározott időtartamra való elvitelét, meglátogatását, telefonos és informatikai eszközön történő kapcsolattartást, és ajándékozást.

Az időszakos kapcsolattartás magában foglalja a gyermekkel a tanítási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet.

A gyermek joga, hogy a különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, és ezt a lehetőséget a gyermeket nevelő szülő köteles biztosítani annak érdekében, hogy a különélő szülő a gyermek életének része maradjon, figyelemmel kísérhesse a gyermeke fejlődését, nevelését.

A kapcsolattartás joga a szülőt, a nagyszülőt és a testvért illeti, de indokolt esetben más rokon is jogosult lehet erre.

A kapcsolattartás során felmerülő költségek a különélő szülőt terhelik.

A kapcsolattartás szabályozásában dönteni kell a folyamatos és időszakos kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, az át-, és visszaadás rendjéről. Szabályozni lehet továbbá a személyes találkozás nélküli, telefonon vagy informatikai eszközön történő kapcsolattartást.

Ha a kapcsolattartást valamilyen körülmény akadályozza, késedelem nélkül értesíteni kell a másik szülőt. Ha egy kapcsolattartás nem a különélő hibájából marad el, a kapcsolattartást a lehető leghamarabb, legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.

A kapcsolattartás szabályait a gyermek életkorának és fejlettségének figyelembevételével határozzuk meg.

Közös szülői felügyelet esetén a felek dönthetnek úgy, hogy a kapcsolattartást nem szabályozzák.

A kapcsolattartás szabályozásával együtt megállapodhatunk minden olyan kérdésről, amit a család fontosnak tart.

Váltott gondoskodás
A váltott gondoskodás a közös szülői felügyelet olyan változata amikor a gyermek felváltva tartózkodik/lakik különélő szüleinél. Ez a tartózkodás kifejezetten azonos időtartamú.
Annak ellenére, hogy a váltott gondoskodás során a gyermek két helyen lakik, ilyen esetben is csak egy nyilvántartott lakóhelye lehet, a szülőknek tehát ilyenkor is rögzíteniük kell, hogy melyikük lakóhelye szolgál a gyermek lakóhelyéül.
A váltott gondoskodás feltétele, hogy mindkét szülő otthonában legyen olyan helyiség, amely alkalmas a gyermek lakóhelyéül és a két szülő otthona közötti távolság sem lehet akkora, hogy az megnehezítse az óvodába, iskolába, különórákra stb. járó gyermek életét.
Ha a két szülő anyagi helyzete nagyon különböző, szükség lehet kiegészítő tartásdíj meghatározására, hogy a gyermek mindkét szülőnél hasonló körülmények között nevelkedhessen.

Lakáshasználati jog ellenértéke, többlethasználati díj
A lakáshasználati jog rendezése leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a felek megegyeznek abban, hogy ki maradhat az általuk utoljára közösen használt lakásban. A lakáshasználati jognak értéke van, ezért a lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére jogosult, ha arról nem mondott le.
Ez a legegyszerűbb eset: a felek megállapodása alapján az egyik házastárs a lakást elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja.
Ha a megállapodás nem ilyen jellegű, a távozó házastárs a használati jog ellenértékére tarthat igényt. Ennek nagysága függ a lakásban maradt, lakáshasználatra jogosult gyermekek számától.
Közös tulajdonú és közös tulajdonban maradó lakás esetén a lakást elhagyó házastárs többlethasználati díjra is igényt tarthat.
Ha egy fedél alatt marad a család, lehetőség szerint használati megosztást kell készíteni.
A lakáshasználati jog ellenértéke aránylag könnyen számítható: a közös vagy külön tulajdonban álló lakás esetében a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének különbözete.
Ha bérlakás volt az utolsó közös lakhely, a lakáshasználati jog ellenértéke a hasonló önkormányzati bérlakásra az önkormányzat rendeletében meghatározott pénzbeli térítés mértéke, amit az Önkormányzat a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése esetére fizetne.
A jogosultnak járó összeg a használati jog ellenértékének egyharmadánál kevesebb nem lehet. A használati jog ellenértéke a lakás elhagyásával egyidejűleg esedékes.
Ha a birtoklás és használat mértéke eltér, például az ingatlan a házastársak ˝ – ˝ arányú tulajdona, de az egészet az egyik fél használja, akkor amíg ez a helyzet fennáll, az ingatlant nem használó fél számára többlethasználati díj, egyfajta bérleti díj jár.
A többlethasználati díj összegének meghatározásánál a legegyszerűbb úgy számolni, hogy a területen szokásos, hasonló adottságú ingatlanok bérleti díjából indulunk ki. A példánál maradva, ha a szokásos bérleti díj 200.000 Ft, annak az ˝ része, 100.000 Ft illeti meg a jogosultat, de ha a lakásban maradó házastárs mellett közös kiskorú gyermek is a lakásban marad, mivel tőle többlethasználati díj nem kérhető, a példánkban a többlethasználati díj csak 50.000 Ft. Ha három gyermek marad az ingatlanban, a többlethasználati díj 25.000 Ft.
Nagyon fontos körülmény, hogy nem jár többlethasználati díj annak a házastársnak, aki a közös ingatlant önként, saját elhatározásából, a visszatérés szándéka nélkül hagyta el és az ingatlan terheit sem viseli.

Életközösség, vagyonközösség foggalma
Az életközösség azt jelenti, hogy a pár között az érzelmi, a szexuális kapcsolat és a gazdasági együttműködés megvalósul, tehát életközösséget jelent az élettársi kapcsolat is.
A házassági életközösség a házasság megkötésével jön létre.
Az életközösség megszűnik, ha a házastársak külön élnek, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy külön költöztek, de az érzelmi, szexuális kapcsolat és gazdasági együttműködés megszűnt közöttük.
A házassági életközösség tartama alatt házastársi vagyonközösség áll fenn, de vagyonközösség vonatkozásban a házasságot megelőző életközösség egybeolvad a házassági életközösséggel, tehát erre az időszakra is a házassági vagyonközösség szabályai vonatkoznak.
A házastársi vagyonközösség szabályai szerint a házastársak közös vagyonába tartoznak és a házastársakat egyenlő arányban és osztatlanul illeti meg azok a vagyontárgyak, kötelezettségek és tartozások, melyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek.
A házastársi vagyonközösség megszűnik az életközösség megszűnésével, vagy akkor, ha a bíróság valamelyik fél kérésére azt megszünteti.

Házastársi közös vagyon
A házastársak közös vagyonának elemei azok a vagyonelemek, kötelezettségek és tartozások, melyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek. A közös vagyon elemei a házastársakat egyenlő arányban és osztatlanul illeti meg. Tehát közös vagyonként kell kezelni akár a felek fizetését is, mert minden az életközösség alatt keresett, megszerzett pénz közös.
A link a Nagykorú gyermek tartása bekezdésre mutatna
Kivételt csak a külön vagyon elemei jelentenek, de ha például egy külön vagyonba tartozó ingatlan hitelének részleteinek törlesztése a vagyonközösség ideje alatt történik, a törlesztett összeg közös vagyonként kezelendő.

Külön vagyon

A házastársi különvagyon fogalmát a törvény egy felsorolással határozza meg. A felsorolt vagyonelemek közérthetően átfogalmazva:

a vagyonközösség előtt szerzett vagyontárgyak
a vagyonközösség fennállása alatt örökölt vagy ajándékba kapott vagyontárgy és juttatás
a szabadalmi díj
a sérelemdíj
a szokásos személyes használatú vagyontárgy
a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy / vagy a helyébe lépő érték
a házastárs által a közös vagyon terhére a másik házastárs egyetértése nélkül ingyenesen vállalt kötelezettség
bizonyos feltételek fennállása esetén a jogellenes magatartással okozott tartozás

Van néhány dolog, ami a különvagyonnal kapcsolatos, de a közös vagyonba kerül:

a különvagyonnal kapcsolatban keletkező nettó haszon (például a különvagyonba tartozó lakás kiadásából származó bevétel, levonva a fenttartási költségeket és adókat)
5 év után a különvagyonba tartozó, a mindennapi életet szolgáló vagyontárgyak. (mosógép, televízió stb.) Ebbe az 5 évbe nem számít bele a házasságkötést megelőző életközösség tartama.

Ingó vagyon
Az ingóság legegyszerűbb definíciója, hogy ingóság minden, ami nem ingatlan. Tehát ingóság a mosógéptől a szőnyegen át a személyautóig és vázáig minden.
Vagyonmegosztás során a feleket a közös vagyonba tartozó vagy oda átkerült ingóságok fele-fele arányban illetik meg, értéküket pedig az életközösség megszűnéskori értéken szokás számolni. Természetesen a megállapodásukban a felek ettől szabadon eltérhetnek.
Rendelkezhetünk úgy, hogy csak a nagyobb értékű ingóságokra, pénzeszközökre térünk ki, vagy tételes listát készítünk a vagyontárgyak megosztásáról. Lehetőség van arra is, hogy egyetlen mondattal lezárjuk az ingó vagyon megosztását: „Felek megosztották és birtokba vették az ingó vagyon rájuk eső részét”.

Vagyonmegosztás, vagyoni per
A házassági életközösség véget ér amikor a felek között megszakad az érzelmi, szexuális és gazdasági kapcsolat. Tehát nem szűnik meg az életközösség, ha a házastársak elhidegültek egymástól, de valamilyen okból közös akarattal a közös háztartás, gazdasági kapcsolat közöttük fennmarad.
Ha a házassági életközösség megszűnik, a házastársi vagyonközösség is megszűnik. Innentől kezdve a házastársak igényelhetik a közös vagyon megosztását.
A vagyonmegosztás legegyszerűbb módja a vagyoni mediáció. Ilyenkor ügyvédi közreműködésre csak abban az esetben van szükség, ha a vagyonelemek között olyan ingatlan van, aminek tulajdoni helyzete változik a válás során.
Fontos, hogy nem szükséges a vagyont egyenlő arányban megosztani, a felek szabadon dönthetnek ebben a kérdésben.
A felek megállapodásának hiányában vagyoni perben a bíróságtól lehet kérni a házastársi közös vagyon megosztását, ez a vagyoni per, aminek komoly anyagi vonzata lehet. Két tétellel kell számolni: ügyvédi munkadíj és perilleték. Mindkettőt törvény rögzíti:
Az elsőfokú bírósági eljárások illetéke a pertárgyérték 6%-a, de legfeljebb 1.500.000 Ft.
A polgári eljárás ügyvédi munkadíja pedig:
10 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5%-a, de legalább 10 000 Ft,
10 millió Ft feletti, de 100 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén az a) pontban meghatározott munkadíj és a 10 millió Ft feletti összeg 3%-a, de legalább 100 000 Ft,
100 millió Ft-ot meghaladó pertárgyérték esetén a
pontban meghatározott munkadíj és a 100 millió Ft feletti összeg 1%-a, de legalább 1 millió Ft.
Ez 40 milliós pertárgyérték esetében 1.400.000 Ft. A két tétel összesen 2.900.000 Ft, ami ijesztően nagy összeg.
Természetesen az ügyvéd az eset bonyolultságától függően akár alacsonyabb, akár magasabb ügyvédi munkadíjat is kérhet.