Mitől félünk?



Egy Magyarországon ma még általános "tényállásos" válás végén kevés pár marad beszélő viszonyban, kevesen tudnak olajozottan együttműködni volt párjukkal, bármennyire is ez lenne a gyerekeik érdeke.

Ezt tudva a válás előkészületei során mindenkiben megjelenhet a gyerekek elvesztésétől való félelem. Ilyenkor reálisnak tűnik az is, ami normál esetben nevetségesen hangozna: a másik szülő talán nem is adja majd oda, esetleg nem hozza vissza a gyereket, "vasárnapi szülőkké", "bankautomatákká" válnak, a másik fél mindennek elmondja majd őket a gyereknek, elhidegíti, ellenük neveli? Ijesztő a gondolat, hogy nem tudnak majd a gyerekek mindennapjairól, nem ismerik a gondjaikat, nem szólhatnak bele a továbbtanulásukba, a programjaikba.


Mit tehetünk?



A mediációban válva általában megmaradt a jó viszony, így ezekkel a félelmekkel nem kell együtt élni. A Mediációs Megállapodásban olyan kapcsolattartási szabályokat tudunk rögzíteni, amik biztosítják a teljes értékű kapcsolatot a gyerekekkel.

Ha igény van rá, a kéthetenkénti rendszeres találkozások mellett lehetőséget teremthetünk a különélő szülőnek egy hét közbeni találkozásra a gyerekekkel, alkalmat egy tartalmas programra. Az együtt élő szülő számára is jól jön egy szabad este, segítség a gyerek különórára vitelében, betegség idején gondozásra.

A jó kapcsolatban maradt szülők "dupla szeretete" előny a gyerekek számára. Ott is jó, itt is jó, két család, két szoba, több ember, több szeretés.

Az új Családjogi Törvény bizonyos feltételek esetén a váltott elhelyezést is lehetővé teszi, így a teljesen egyenrangú szülői státusz kialakításában is meg tudunk állapodni.

Mindehhez a mediáció nyugalma kell. Ez ad esélyt, lehetőséget arra, hogy mindenki kitegye az asztalra mindazt, ami a szívében van.

Egy próbát megér.